2. fejezet - B�cs�zunk, de nem �r�kre

-         Piszok m�zlista! Nem hiszem el, hogy elengedett! – Rumie hitetlenkedve cs�v�lta a fej�t, szemei m�gis izgatottan csillogtak.

-         �n is nehezen, de legal�bb kicsit �lhetem a saj�t �letem!

 Mikomi az elm�lt �jjel alig p�r �r�t t�lt�tt alv�ssal, ideje nagy r�sz�ben a sz�ks�gesnek �t�lt felszerel�sek �sszegy�jt�s�n f�radozott. Hajnali sz�k�si k�s�rlete valamint a kev�ske pihen�s j�volt�b�l kimer�lten, viszont ann�l boldogabban n�zett az el�tte �ll� nap el�. Reggel els� �tja apj�hoz vezetett �s ism�t k�sz�netet mondva a ginkitsune vez�rnek biztos�totta Seijint leend� k�ldet�se siker�r�l. Ugyanis biztosra vette, hogy minden remek�l fog menni – hogy is mehetne m�sk�nt? Sz�ve repesett az �r�mt�l, lelke szinte az egekben sz�rnyalt. M�g sosem volt val�j�ban ilyen szabad.

 Apja ut�n h�g�t l�togatta meg, hogy t�le is b�cs�t vehessen. Rumie irigykedve vette tudom�sul n�v�re „kiv�lts�g�t”, miszerint elhagyhatja az �ket b�rt�nk�nt k�r�lz�r� v�rosfalakat. A k�t n�v�rre szinte eg�sz nap �r�k vigy�ztak, a k�lvil�gba pedig semmik�ppen sem mehettek. Hisz �k jelentett�k a rem�nyt – ha Mikomi valamilyen okn�l fogva hal�l�t leln�, hely�be Rumie l�pne, �gy a sz�vets�g mindenk�ppen l�trej�nne. A kisebbik testv�r, Mikomival ellent�tben, sz�n�t gy�ny�r� �desanyj�t�l �r�k�lte - Seijin nagy �r�m�re. B�r Rumie nem n�zett ki t�bbnek egy 13 �vesn�l, a maga 73 �let�v�vel hatalmas b�lcsess�get tudhatott mag��nak. N�v�r�vel ellent�tben megfontolt �s higgadt volt, mindig tiszt�n l�tta a legs�t�tebbnek l�tsz� helyzeteket is. Mikomi viszont makacsul ragaszkodott elveihez �s gondolatait a vil�ggal is ny�ltan tudatta. �k ketten olyanok voltak, mint t�z �s v�z, m�gis szoros k�tel�k fonta �ssze sorsukat – a testv�ri szeretet ereje. Mindig megb�ztak a m�sikban, �s b�rmikor sz�m�thattak egym�sra. Ak�r saj�t k�rukra is fedezt�k a m�sikat, v�llalva m�g a legszigor�bb b�ntet�seket is.

-         �s m�r ma reggel indulsz?

-         Igen, k�sz�n�k �s megyek is.

-         Mi�rt sietsz ennyire?

-         �szint�n? Rem�lem, hogy elker�lhetem Shourit.

-         M�r mondtam: ha neked nem kell, �n sz�vesen elfogadom. Nagyon is helyes r�ka.

-         Hidd el Rumie, ha megtehetn�m, �r�mmel lemondan�k r�la a javadra. Csak h�t…

-         �n is tudom a szab�lyokat. Mindenesetre vigy�zz magadra! �s szerintem nyugat fel� kezd el a kutat�st. Arrafel� tal�n t�bb harcosra bukkanhatsz.

-         Honnan veszed ezt?

-         B�r nem mehetek ki a v�rosb�l, az�rt veled ellent�tben �n figyelek arra, hogy miket mondanak a t�bbiek.  

-         Haha, nagyon vicces! De el kell ismernem, hogy igazad van. Akkor h�t nyugaton v�gok neki. Viszont m�r t�nyleg mennem kell.

 B�cs�z�ul Mikomi m�g egyszer �t�lelte h�g�t �s az ajt� fel� indult, de miel�tt a folyos�ra l�pett volna, visszafordult.

-         M�g egyszer k�szi a tan�csot, Rumie! �s drukkolj nekem!

-         Meglesz!

 Mikomi elmosolyodott, �s v�gre kil�pett az ajt�n.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

„Na, most vagyok bajban…”

 Mikomit m�r csak egy folyos�szakasz v�lasztotta el a kij�ratt�l. Csakhogy Shouri pont ezen a r�szen lakott, �s a r�kal�ny mindenk�ppen el akarta ker�lni a tal�lkoz�st. Az akakitsune vez�r fia t�nyleg nem volt egy cs�fs�g. Mikomi sem tartotta annak, viszont maga a puszta t�ny, hogy er�szakkal akarj�k megszerettetni vele nem tette t�l vonz�v�. A r�kal�ny ugyanis m�s t�pus� fi�ra v�gyott. B�r azt m�g nem tudta, milyenre, biztosra vette, hogy egyszer majd tal�lkoznak �tjaik. Csak rem�lhette, hogy szabad lesz m�g akkor…

 De most a jelenre kellett �sszpontos�tania �s a zajtalan k�zleked�sre. Mag�ban dorg�lta apj�t, ami�rt pont ide kellett k�lt�ztetnie az akakitsun�t. Hangtalanul osont el a f� ajtaja el�tt. Szerencs�re semmi sem utalt arra, hogy Shouri b�rmit is �szrevett volna. Val�sz�n�leg m�g mindig az �gyat nyomta. Mikomi n�mi b�ntudatot �rzett, ami�rt ilyen alattomos m�don pr�b�l megsz�kni v�leg�nye el�l. Hisz l�nyeg�ben a fi�nak sosem volt hozz� egy rossz szava sem, mindig csak a k�v�ns�gait leste. Tal�n t�nyleg…

 Ez meg mi volt? Mintha egy �rnyat l�tott volna elsuhanni a folyos�n.

 „Biztos csak a stressz teszi” – gondolta Mikomi, majd tov�bbment. P�r l�p�s ut�n az �rny �jra felt�nt. �m amilyen gyorsan j�tt, olyan gyorsan el is ment. A r�kal�ny a falhoz h�z�dott �s onnan v�rta a rejt�lyes alak �jabb felbukkan�s�t. Homlok�t r�ncolva n�zett a folyos� azon szakasz�ra, ahol az el�bb elt�nni v�lte az alakot. Ekkor �jra meg�t�tte f�l�t a suhan� hang. Mikomi t�mad�sra k�szen felemelte jobb kez�t �s v�rt.

-         Ugye nem akart�l b�cs� n�lk�l itt hagyni? – sz�lalt meg valaki k�zvetlen�l a r�kal�ny mellett. Mikomi a hang ir�ny�ba kapta a fej�t. Nagy meglepet�s�re Shouri �llt m�g�tte.

-         Az igazat megvallva… megfordult a fejemben… - v�laszolt kiss� zavartan Mikomi, mik�zben igyekezett elh�tr�lni.

-         Csak nem? – Shouri kez�t a l�ny feje mellett a falhoz t�masztotta, �gy menyasszonya nem h�tr�lhatott tov�bb. – Nem sz�p dolog b�cs�cs�k n�lk�l elmenni.

-         H�, m�g nem tartozom hozz�d, �gy nincs semmif�le cs�k!

-         Nagy k�r, pedig rem�nykedtem benne. De k�zel sem biztos, hogy sikerrel j�r a kis k�ldet�sed.

-         Megvan r� az es�lyem. Ez�rt, ha megbocs�tasz…

 Mikomi, miut�n siker�lt kiszabadulnia a „fogs�gb�l”, sietve �jra a kij�rat fel� vette �tj�t. Shouri sok�ig n�zett a t�volod� l�ny ut�n. Mikor Mikomi alakja elt�nt egy fordul�ban, �k�lbe szor�totta ujjait �s a falba bokszolt.

-         Nagyszer�! Megint siker�lt elsz�rnod, Shouri! Gratul�lok!

 Cs�ggedten leengedte a kez�t, majd k�vette a l�nyt a b�cs�ztat� �nneps�gre.