2. történet
Keiko és Miyuki
Szép nap állt az emberek mögött. Egész nap meleg volt, a szél is fújt néha. A vizek hűsek voltak és sok száz énekesmadár dalolt az erdőben és falvakban egyaránt. De az este miatt sem panaszkodhattak! Kellemesen langyos volt a levegő. A nap helyett most a tündöklő hold és a sok ragyogó csillag világított. Az éjjeli állatok csöndben, szinte észrevétlenül végezték tették mindazt, amit a természet megkövetelt tőlük.
Mindez a csoda két lánynak volt köszönhető: Keikonak, az éjszaka királynőjének és Miyukinak, a nappalok űrnőjének. Két testvér uralkodott két napszakon. Ha szomorúak voltak, esett az eső. Ha dühösek, vihar támadt. Ha szeszélyes kedvükben voltak, az időjárás utánozta szeszélyes hangulatukat. De általában ( mint a mai napon is ) Keikonak és Miyukinak nagyon jó kedvük volt. A nap minden percében játszottak és vigadtak. Nem is csoda. Hiszen elérkezett a nyár, a kedvenc évszakuk. Ilyenkor mindenfélét csinálhattak, és a természet is teljesen felébredt téli álmából. Ezen a napon, kitudja miért, sokkal jobb kedvük volt, mint eddig bármikor. Ám a nagy boldogság már nem tartott sokáig.
Hirtelen a két lány zajt hallott a hátuk mögül… lépések zaját. Pár pillanat múlva már elő is lépett hívatlan vendégük, kiben Narakut tisztelhették. A férfi szokásos páviánbőrében rejtőzött el. Lassan közelebb ment a testvérpárhoz, majd így szólt:
- Szóval ti vagytok a két a két napszak űrnői.
- Igen, azok vagyunk. És te kivagy?
- Hogy én kivagyok… nocsak… ez bájos… két tiszteletre méltó szellem, akik még nem hallottak rólam.
- Már mért lenne… hogy is mondtad? Bájos… kezdett egy kicsit gúnyolódni Keiko.
Egy páviánbőrbe rejtőzött félszellemben mit kéne tisztelni?
Naraku felmordult.
- Minek neveztél Keiko?- kérdezte fogcsikorgatva.
- Öm … félszellemnek. De ha egyszer az vagy, legalábbis a szagod alapján. - mondta Keiko most már egy kicsit bátortalanabb hangon. Közben észre sem vette, hogy miközben ő beszél, valaki megfogja Miyukit, és elráncigálja nővére mellől.
- Nos, kedves Keiko, úgytűnik a szépség mellé ész is párosult…vagy mégsem?- kérdezte vigyorogva Naraku.
- Ezt meg hogy értetted ? Keiko arcán látni lehetett, hogy nem tudja mire vélni, mire utalhat a férfi.
- Pusztán arra, kedves éjkirálynő, hogy miközben mi itt társalgunk, a húgod a foglyommá válik. Keiko megfordult. Valóban! A szellem nem hazudott! Miyuki fogoly volt egy ketrecben, amit mérgező darazsak vettek körül, támadásra készen. Dőt, Naraku arról is gondoskodott, hogy a ketrecben is legyen egy-pár belőlük.
- . Ugye tudod mik ezek Keiko?
- - Mérgező darazsak…- suttogta a lány halálra vált arcal. Pár csípés bárkibe és az illető többet nem ébred fel. Miyuki hál Isten szellem, de szerintem 20-nál több csípést ő se bírna ki…
- . Engedd el a húgomat! - kiáltotta Keiko.
- - Örömmel…1 feltétellel.
- - Mi volna az?
- Meg kell ölnöd egy halandót. A neve Sango. Nem lesz könnyű dolgod. Ugyan is Sango nem egyedül él.
- - Hanem kivel?
- Egy félszellemmel, egy szerzetessel, egy rókadémonnal és egy papnővel járja a kerek világot.
- - Embert ölni? Még sosem tettem… de ha ez az egyetlen esély arra, hogy Miyuki életben maradjon… Rendben! De amint megöltem őt, szabadon engeded Miyukit!
- Megegyeztünk. Veled öröm üzletelni, ég királynője…
Majd Naraku egy gonosz nevetés és Miyuki kíséretében eltűnt Keiko szeme elöl. Keikonak fogalma sem volt, hol keresse meg azt a bizonyos Sangot. De tudta, sietnie kell, ha még szeretné élve látni testvérét.